Száz híres film

„Idő és tér börtönében élünk. A film ablak a világra. Benézhetünk mások gondolataiba – nemcsak azonosulni tudunk a szereplőkkel, bár ez is nagyon fontos, hanem egy másik ember szemén keresztül láthatjuk a világot. FranA§ois Truffaut mondta, hogy egy rendezőnek mindig roppant tanulságos, ha a moziban a vászonhoz sétál, és a félhomályban a közönségre néz. Ha jó a film, átszellemült arcokat fog látni: a nézők, ha csak egy kis időre is, valahol máshol, más helyen érzik magukat, és önnön életük helyett egy másik sorsra koncentrálnak. Minden művészeti ág közül a film tud leginkább empátiát ébreszteni, s a jó alkotások arra is képesek, hogy jobb emberré tegyenek minket. _x000D_
_x000D_
Persze ezt nem minden film mondhatja el magáról. Jó, jó, péntekenként, az éjszakai különvetítéseken akad néhány egészen tűrhető alkotás, mi, kritikusok értékeljük is a kétórás szórakoztatást. Az ember megveszi a jegyet, és azzal a reménnyel ül be a moziba, hogy egy kicsit kikapcsolódhat – ezt meg is kapja, de ennél többre csak nagyon ritkán van példa. Különösen manapság, amikor a piac diktál, és a hollywoodi álomgépezet rátelepedett a filmgyártásra. Futószalagon termelik az olcsó és ízléstelen műveket. „Ha egy filmben három gondolatnál több van, akkor megsértettük a szabályt, és a kutya se fogja megnézni” – mondta Sean Penn a 2001-es Edinburgh-i Fesztiválon. Nos, a kötetben szereplő filmekben még háromnál is több gondolat van. Nem akarom felcímkézni őket, nem jelentem ki, hogy minden idők „100 legjobb filmjéről” van szó – szerintem igen szánalmas és ostoba dolog listákkal igazolni egy-egy alkotás érdemeit. Azt azonban tiszta szívvel állíthatom, hogy aki a mozgókép történetének meghatározó jelentőségű filmjei közt szeretne kalandozni, innen kezdje az utazást.”