Leírás

Miről szól a(z) A tót atyafiak, a jó palócok...

Mikszáth Kálmán írásainak jellemzõje az anekdotikus szerkesztésmód és a stilizált élõbeszéd. Az irodalmivá nemesített népnyelv gyökere az író gyermekkorában található, a hallott dalokban és mesékben, abban a falusi környezetben, melyben a Palócföld fiaként nevelkedett. „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem… a magyar paraszttól” – vallotta Mikszáth idõsebb korában.
Munkásságának talán legfontosabb állomása A tót atyafiak (1880) és A jó palócok (1881) megjelenése. Az utóbbiról írta azt, ami mindkét kötetre érvényes: „Jó volt hozzám. Sok örömöt szerzett: Olyan kis mesebeli könyv lett, aki megrázkódott és… mondta: Gyere, kedves gazdám, a hátamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni”.
Kétségtelen: a novelláskötetek hozták meg Mikszáthnak az olvasók szeretetét, a kritikusok dicséretét és nem utolsósorban biztos megélhetést.
A tót atyafiak és A jó palócok novelláiban Mikszáth megtalálta egyéni hangját. Szemlélete ugyanakkor még alapvetõen romantikus. Nem véletlenül mondta A jó palócok elbeszéléseirõl: „Magamat látom e könyvben, aminõ voltam fiatal koromban, s aminõ már sohasem leszek többé”.